Templomunk búcsúi szentmiséjének főcelebránsa idén dr. Pápai Lajos nyugalmazott győri püspök, egyházközségünk egykori plébánosa volt. A búcsúi szentmisét a Szűz Mária Szent Nevének ünnepe utáni szombaton, szeptember 16-án ünnepeltük. A búcsúra imakilenceddel készültünk.
Püspök atya szentbeszédében kiemelte, hogy amikor Máriára tekintünk, Ő elvezet bennünket a feltámadt Krisztushoz, aki az élet forrása. A mi hitünk nem legendákra, hanem tényekre épül. Az apostolok egyszerű emberek voltak, akik tényszerűen számoltak be Jézus tetteiről, tanításairól, feltámadásáról. Elmondta, hogy akkor, amikor Máriára tekintünk, azt láthatjuk, hogy Ő egyszerre szűz és anya, ami hasonlóképpen igaz az Egyházra is. Ahogy egy anya életet ad gyermekének, úgy adja Isten Márián keresztül önmagát a világnak. Ezt a hasonlóságot megragadva, püspök atya hangsúlyozta, hogy ugyanez érvényes az Egyházra is, hiszen éppen az Egyházon keresztül kapjuk meg az isteni életet a szentségek által. Beszédében továbbá kitért arra, hogy Mária szüzessége elsősorban nem más, mint érintetlenség, teljes épség, ami az Egyházra vonatkoztatva azt jelenti, hogy a maga teljességében és épségében kapjuk meg Krisztust, az Ő életét. Felhívta a figyelmünket arra is, hogy bár a mai világban szemmel láthatóan csökken az Egyház szerepe, nekünk mégis inkább azt kell szem előtt tartanunk, hogy Mária példájára és közbenjárására olyan élő egyházi közösség legyünk, ahol az emberek Krisztussal találkozva otthonra találnak. Mária Istenszülő és az Egyház Anyja, innen származik nyelvünkben az Anyaszentegyház gyönyörű kifejezése. A szentmise végén gyémántmisés áldásban részesültünk.
Az áldás után a szomszédos Ipari Szakközépiskola gondosan berendezett sportpályáján folytattuk az ünneplést. A Szent Margit Katolikus Óvoda kicsinyei indították a jó hangulatú együttlétet kedves kis műsorukkal, majd tanúságtételek következtek. Dr. Szalay Tímea egy kérdéssorban irányította a figyelmet a Gondviselés működésére, Tímár Veronika arról tett tanúságot, hogy miként talált otthonra az egyházközségben, Dr. Kredics Lászlóné Mária a közösség megtartó erejéről, Lakó János pedig a szolgálat szépségéről tett tanúbizonyságot. Ketten közülük Lajos atyával való személyes találkozásaikról is beszámoltak, arról, hogy itteni szolgálata során tanításai által milyen lelkiséggel és emberséggel gazdagodtak.
A kötetlen együttlét, agapé és beszélgetés estig tartott, Balázs atya pedig köszönetet mondott Lajos atyának azért, amit ő plébánosként tett a plébániáért és azért is, hogy velünk ünnepelt, valamint minden imádságért és szolgálatért, ami lehetővé tette ezt az ünneplést.
